„A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam.” (2Tim 4,7.)
November 17-én délután zsúfolásig megtelt a Kós Károly Művelődési Ház és Könyvtár földszinti nagyterme, ahol rengetegen gyűltek össze, hogy méltó búcsút vegyenek Balogh Csabától. A 08. számú egyéni választókörzet képviselője 2024. október 8-án este hunyt el.
A megemlékezésen Forián-Szabó Gergely Budakalász polgármestere visszaemlékezésében háláját fejezte ki, hogy az elmúlt években egy csapatban dolgozhatott Balogh Csabával. „Az évek során a közös munka mellett barátság is kialakult köztünk. Hálás vagyok, hogy megtiszteltél a bizalmaddal. Az örömök és sikerek mellett nehézségeidet, aggodalmaidat is megosztottad. (…) Sokat tanulhattunk Tőled. Példát adtál emberségből, nagyon is gyakorlatias módon. Ahogy mindig az elesettek mellé álltál, képviselve érdekeiket, felerősítve a hangjukat. Ahogy a rohanó hétköznapokban is mindig volt időd egy kedves szóra, figyelmességre. A gyorsan változó világban kitartottál egy olyan értékrend mellett, ahol a pénz, a hatalom és a csillogás helyett az ember maradt főszerepben. (…) Kedves Csaba! Földi életeddel komoly örökséget hagytál ránk. Életműveddel azt üzened nekünk, hogy vigyük tovább az általad képviselt értékeket és feladatokat. Ígérjük, hogy emlékedet nemcsak a szívünkben fogjuk megőrizni, hanem a tetteinkben is” – fogalmazott Forián-Szabó Gergely.
Forián-Szabó Gergely polgármester
A polgármester szavait követően Balogh Csaba húga – és mindvégig hűséges segítőtársa a munkában –, Suhai Judit Mária osztotta meg gondolatait a búcsúzó közösséggel, megköszönve mindenkinek a jelenlétet. „Nem búcsúra készültünk, sem Csaba, sem én. (…) Felfoghatatlan, hogy ebben az életünkben többet sosem látom városszerte tekerni, nem tűnik fel hórihorgas alakja, ahogyan tolja a kapun befelé a biciklit. (…) Szívszorító érzés, de tudom, most is itt van velünk és örül annak, hogy ennyi ember tartotta fontosnak, hogy elköszönjön tőle” – mondta Judit, felidézve, hogy testvére a halála előtti napon úgy fogalmazott: „Annyi dolgom lett volna még…” Megemlékezése végén Ady Endre Az Úr érkezése című versét olvasta fel.
Suhai Judit Mária
Az eseményen jelen volt Leidinger István pomázi polgármester is, aki megrendítő átéléssel szavalta el búcsúzásképpen Kállay Miklós A tűz című költeményét.
„Balogh Csaba szociális és egészségügyi területen végzett áldozatos tevékenységét 14 éve kísértem figyelemmel – idézte fel Benkó Attila, a Kós Károly Művelődési Ház és Könyvtár vezetője, aki a következő megemlékező volt. Hozzátette: ezen idő alatt – a számos közösen szervezett program során – maga is személyesen tapasztalta meg Csaba elhivatott, lelkiismeretes, folyamatos segítő szándékról tanúskodó munkásságát, mely során különös tekintettel és érzékenységgel reagált az idősek és rászorulók problémáira, mindennapi gondjaira. (…) „Folyamatos és élő kapcsolattartás mentén szívén viselte a város szociális és egészségügyi rendszerének mentorálását, támogatva annak folyamatos fejlődését” – tette hozzá a Faluház első embere. Emlékeztetett arra is, hogy Balogh Csaba ötletgazdája, szervezője, mondhatni lelke volt a szociális és egészségügyi területekhez kapcsolódó programok közül különösen az Alzheimer Cafénak, ahol a szakmai és mentális tanácsadáson túl a sarokköve volt a rászorulók részére létrejött aktív, segítő légkörű közösségnek. „Empátiája és humánuma példaértékű volt, munkája során filozófiájához mindig hűen tevékenykedett” – húzta alá Benkó Attila. Balogh Csaba aktív résztvevője volt az adventi időszakban az idősek számára zajló csomagosztásnak is, de az őszi kamrafeltöltő vásárok hagyományának megteremtése is az ő nevéhez fűződik. „A munkakapcsolaton túl megtisztelt barátságával, sokat beszélgettünk Budakalász és az élet dolgairól, kultúráról, irodalomról, filmekről, zenéről…” – zárta gondolatait Benkó Attila, megköszönve Balogh Csabának a közös munkát és a Faluház folyamatos támogatását.
Benkó Attila
Végül a búcsúztató zárásaként Nyilas Zoltán, a Pomáz-Csobánkai Református Társegyházközség vezetőlelkésze és Bereczky Örs budakalászi lelkipásztor vezetett közös imádságot.
Bereczky Örs
„A mai napon sokszor hallottuk Balogh Csabáról, hogy számára az ember volt a mérték. Hadd egyszerűsítsem: ő maga volt az ember. Az ember, aki tudta, mit jelent Isten, mit jelent a másik, a mellé rendelt, akit szeretett, akit tisztelt, akihez kezét kinyújtotta, hogy felsegítse. Keresztyén igazságunk az, hogy az embernek csak akkor lehet helyes emberképe, és akkor lehet ember, ha ismeri, kicsoda az élő Isten. Így olvasom most én is Isten igéjét Pál apostol rómaiakhoz írt leveléből” – fogalmazott bevezetőjében Nyilas Zoltán.
„Ó, sok keresztje van, de ez az én utam, / Mert hozzád visz, Uram, mindig feléd” énekelte végül együtt az emlékező közösség az este zárásaként az Új Református Énekeskönyv 722. énekét.
A beszédek között zenés-képes összeállítások idézték fel Balogh Csaba életének és városi szerepvállalásának kiemelkedő pillanatait.
A 2011 Egyesület tagjai agapéval készültek, így az este végén lehetőség nyílt a kötetlen beszélgetésre, Csabára és életére való közös emlékezésre is.
Az alábbiakban megtekinthető a a búcsúztatóról készül felvétel is:
